Ugrás a fő tartalomra

Elhatározás

Annyi, de annyi anyagfecnim van, hogy már nem férek tőlük. Csak cifit-cafat szinte mind, mégsincs szívem kidobni, pedig már amikor elrakom, tudom, hogy ha majd szükségem lesz rá, úgysem ehhez fogok nyúlni, hanem a nagy darabból vágok ki egy kicsit. 
A tűrhetetlen állapot megszüntetését azzal kezdtem, hogy szétválogattam színek szerint az anyagdarabkákat. Válogatás közben arra jutottam, hogy nincs az a pénz, amiért én ezeket elkezdjem szabályos négyzetekké, háromszögekké szabdalni, viszont jók lehetnek egy modern quilt alapjául. El is határoztam, hogy minden alkalommal, amikor lejutok a műhelybe (itt most egy időhiánytól szomorú szmájli jönne, ha tudnám, hogyan kell), nem jövök fel addig, amíg el nem készítek színenként legalább egy darab blokkot vagy csíkot. 
Ahogy az (néha) lenni szokott, az elhatározást tett követte és el is készült egy négyzet blokk, a crazy és a kunyhó technika kombinációjával.
Az apróbb darabokból pedig egy csíkot varrtam és szabtam.
Hogy mik a modern quiltek ismérvei, vannak-e egyáltalán szabályok, nem tudom. Mondjuk úgy, hogy itt csak az én szabályaim érvényesek: ahogy esik, úgy puffan:)
A szörnyű, hogy bár jócskán felhasználtam a szürke anyagmaradványaimat, még mindig van egy kupac...

Megjegyzések

  1. Ahogy én ismerlek, előbb vagy utóbb csak lesz ezekből a blokkokból valami szépséges.... :)

    VálaszTörlés
  2. Igazad van:követni szeretnélek!

    VálaszTörlés
  3. én pont így vagyok a fecnikkel, de azért gyűjtöm szorgosan :-))

    kiváncsian figyelem, mi sül majd ki ebből :-)

    VálaszTörlés
  4. Izgalmasak már most az elkészült darabok! :D

    VálaszTörlés
  5. Majd készen lesz, ne siettesd. Az első lépést megtetted, szortíroztad, rendbe raktad. Én is látom benne a modernséget, ami nekem korábban nem tetszett, de ez is változott szerencsére.Jó munkát!

    VálaszTörlés
  6. Valószínű, ez kezdeményezés értékű is lehet, mert nekem is rengeteg fecnim van elfekvőben, rakosgatom csak, mert persze kidobni nincs szívem. A gondolat már megvan, lehet, hogy tett követi?
    Referálok, ha igen.

    VálaszTörlés
  7. de jó!
    és szép és modern!

    sokak nevében mondhatom: sokkal ügyesebb és rendesebb vagy fecnik terén mint én/mi :)

    zárójelesen: én a nagyon apró fecnikből levélkéket vágok... egy egész zacskónyi van, majd egyszer applikálok belőle egy lombkoronát. egy nagyon nagy lombkoronát :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A leveleidről Kriza levelei jutottak eszembe:)))))

      http://priscillacraft.blogspot.hu/2011/03/meretaranysize.html

      Törlés
  8. Igen, akár mozgalom is lehetne. S aki csinál velem egy-egy blokkot, az megkapja a végeredményt... No, még gondolkodom rajt'!

    VálaszTörlés
  9. Jó ideje figyelem a modern quiltes oldalakat. Tökéletesen jól csinálod, amit csinálsz!:)) Biztos vagyok abban, hogy valami szuper fog kikerekedni ezekből a blokkokból.
    Most jutottam el arra szintre megint, hogy fel kell számolnom a fecnijeimet. Elsőre egy dobozborítót fogok varrni. Esetleg a lila festett anyagok cseréjével nem kötnénk egybe egy kis fecnicserét is? :))
    (Most szürke anyag gyűjtőgetés betegségében szenvedek....)
    A "mozgalom" jó ötlet!

    VálaszTörlés
  10. Amikor jó régen patch könyveket kezdtem olvasni, megfogott a charm quiltek lelke, hogy minden anyagból csak egy... Almacsutkákat vágok minden vászon maradékból...majd egyszer talán összevarrom. De az 1 csutka után is marad ám! Abból én is crazy négyzeteket fogok kreálni valami egyszínű kerettel. Olyan szépeket látni a neten...:)

    VálaszTörlés
  11. Tetszik, amit csinálsz! Direkt jó, hogy ennyi szürke anyag maradt, így születhetnek egymás után a blokkok, amikből meg majd lesz valami gyönyörűségesen izgalmas végeredmény. Táskán díszmotívum? Párna alkalmi huzata? Bármi! Anyagtakarékos és remek az ötleted, kíváncsian várom a folytatást! Linkről linkre ugrándozva jutottam el hozzád, noha varrni nem tudok, de az megállapítható, hogy ötletgazdag és játékos ember vagy! Nem tudtam megállni a hozzászólást. :)
    Brigi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...