Ugrás a fő tartalomra

Nászpár

Hogy a két kezem munkája lehetett az ajándéka egy ifjú párnak, az nekem felettébb nagy öröm. És hogy erről még fotóm is van, az még inkább.
Lássuk csak a részleteket! 
Vegyük sorra először a "családfőt", aki szakállas lett, vörös hajú és egy vérbeli tengerész jelmezét öltötte magára, a magam festette csíkos pólóval.


A ház asszonya pedig szereti a pirosat, fekete copfos és mindig csinos.



 Sok boldogságot nekik! Kívánom, hogy ennek a két házasságóvó angyalnak nem legyen sok dolga!










Megjegyzések

  1. nagyon édesek, gratula - ügyes vagy, szokás szerint :-)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, Julcsy, hogy ezek milyen tündériek!!! És, mondd csak, miért is nem varrsz te sok-sok babát? :)

    VálaszTörlés
  3. Milyen helyesek mind a négyen, és hogy örülnek egymásnak! Jó látni! Nagyon szépek, kedvesek a babák, és főleg: vidámak. Sokan készítenek babát, de sok közöttük a komolykodó vagy egyenesen borongós hangulatú, mások meg inkább csacskák, sőt, egyre több a groteszk baba. A tieidben az öntudatos derűt lehet nagyon szeretni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öntudatos derű:)))) Eszter, te tudsz valamit;-)

      Törlés
  4. De klassz!! :)
    És jó látom egy hajón van épp a buli igazából is? Adélnak igaza van ám nagyon, tessék babákat varni többet!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper kép, édes a házaspár és a babák is. Jó ötlet, és remek kivitelezés. Fantasztikus vagy Juli! :)

    VálaszTörlés
  6. Nem semmi az a vörös körszakáll a férfibabán...
    A csinos csajszibaba mellett a saját festésű csíkos pólóért is odavagyok nagyon!

    Annyira bírom, hogy így eltalálod az emberek egyéniségét a róluk mintázott babáidon keresztül...!
    Szerintem több lesz tőle a világ és derűsebb... ;-)
    Úgyhogy Julcsy-babákat a világnak...! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vicces, hogy nem is ismertem az ifjú párt. És mégis!:)

      Törlés
  7. Imádom őket! Imádom, ahogy mosolyra kanyarodik a szájuk.... a kócos haját a kispasinak, a pólóját, a cipőt.... AZ EGÉSZET! Ha egyszer... én is ilyeneket kérek.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Julcsi!

    Ugyan tényleg nincs szerencsénk személyesen is ismerni egymást, mégis szeretnénk megköszönni a gyönyörű babákat! Imádjuk őket! Minden részletük, aprólékos kidolgozásuk arról tanúskodik, hogy szeretettel csináltad őket. A babák időközben elfoglalták fő helyüket a nappalinkban és reméljük, hogy csónakjukból óvnak majd minket csendes és viharos vizeken egyaránt! Alkalomadtán szeretnénk majd, ha három gyermekünk is elkészülne baba-formában, de ezzel majd még úgyis zaklatunk!
    Nagyon köszönjük barátainknak is, akik ilyen szép személyes ajándékkal leptek meg minket! Szeretünk Titeket! Puszi Mindenkinek!

    Az ifjú pár, azaz Zsuzsanna és Max

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, micsoda sorok! Nagyon örülök, hogy "mi" lehettünk az ajándékotok!
      Sok-sok szépet és jót nektek, együtt!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...