Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
a leírásból a kisebbik "Nagyszemű" barátodra ismertem
VálaszTörlés:D
Édesem! Rögtön látom magam előtt, ahogy ártatlanul néz a nagy szemeivel:)
Törlés:-) ez sem hasonlít senkire, ugye? :-)) azért tetszik így is! :-))
VálaszTörlésvelem van a baj, vagy tényleg eltűnt a blogmustra és egyéb címkesor a blogból???
De, olvashatod:) A kisbarátomra:)
TörlésNálam minden megvan!
nálam továbbra sincs :-((( nem értem :-( a pjulcsy felirat alatt voltak a címkék, igaz?
Törléssikítani fogok!!!!!! :-))
aranyosak ezek a kis csibészek :)
VálaszTörlésKöszönöm!:)
TörlésNos, a szeplős kiscsibész barátra lelt. szerelem volt első látásra! : ) KÖSZÖNJÜK!
VálaszTörlés