Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Kedves Julcsi! A pulcsica a napi cukiság :D
VálaszTörlésNapi cukiság:)))))))
Törlésde édes!
VálaszTörlésKöszi!:)
TörlésCuki!
VálaszTörlésElsőre azt olvastam, hogy Pjulcsica, habár akkor az i-t is y-ra kellett volna cserélni.:))
VálaszTörlésÓ, az y csak egy véletlen folytán van a nevemben, szívem szerint nem nagyzolnék ennyire:) De mert így ismertek meg, hát így maradtam:)
TörlésElkelt : )
VálaszTörlés