Ugrás a fő tartalomra

Szülinapi torta

Létezik olyan gyerek, aki nem szereti a tortát?
Jelentem, igen. Ismerek egy fiút, aki már tizenháromszor nem evett a saját születésnapi tortájából. Tizennegyedszerre azonban cselt eszeltem ki, mert mégiscsak! Hát nem?

Színes kartonlapból tortaformát készítettem és megtöltöttem pattogatott kukoricával. Pofon egyszerű, nem is tudom, eddig miért nem jutott eszembe!
A születésnapi torta mit sem ér gyertya nélkül, megoldottuk hát azt is.A pattogatott kukoricára kartonlapot tettem, arra két almát, a két almába pedig 14 gyertyát szúrtam. (Kicsit olyan, mint az a Guiness-rekord, amikor tojást töltöttek a csirkébe, azt beletöltötték a pulykába, azt egy malacba, azt egy tehénbe, azt pedig egy tevébe. Vagy valahogy így...)

Megjegyzések

  1. Ötletes!

    Isten éltesse a Legényt!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Köszönjük! ♥

    VálaszTörlés
  3. Julcsikám, egy cipőben evezünk, mert az enyém is pár hét múlva lesz 14 és a tortát sem szereti. Pelyhedzik a bajusza, és nagyon utál sétálni meg levegőzni velünk. Na persze magától sem megy. Kijelentette, hogy ha nagy lesz még a sarokig is kocsival megy. Meg vagyunk áldva kérem, egyébként igazi kamasz a jó értelembe véve,csak ne lenne az a fránya számítógép. A tortakérdést hasonlóképpen szoktuk megoldani, volt már gyertya muffinban, rizsfelfújtban, fagyiban. Az idén én kipróbálom a popcornost, az még nem volt.

    VálaszTörlés
  4. boldog szülinapot - így, utólag is! nálunk is van valaki a családban, aki nem szereti az édességet. kiskorától kacsatortára vágyott, egyszer aztán megkapta. vékony kenyérszeleteket kacsamájkrémmel töltöttem meg. kacsahússzeletekkel díszítettem, kacsacombokkal raktam körül :) és mivel az ünnepelt még kiskorában kikötötte, hogy "cak vijágt ne!" virág helyett volt egy nagy tál színes saláta...

    VálaszTörlés
  5. Jól van, örülök, hogy nem csak az én gyerekem elvetemült:))

    A jókívánságokat pedig köszönjük!

    VálaszTörlés
  6. olyan julcsisan ötletesen megoldottad, nagyon kreatív anyuka vagy! :-))))) elismerésem!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...