Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Na végre! Hajrá, hajrá! Megnéztem a gyűjteményt, csupa jó kis darab! :-)
VálaszTörlésÉn is azt mondom, hogy na végre:)
TörlésKlasz darabok!!! elsőre az jutott eszembe, hogy sok ilyet nekem!!!
VálaszTörlésSzoknyád is bejön!!! Teljes alakos képet kérek róla!!!
Már annyira elszabadult a fantáziám, hogy másoknak is lesz, ezekből is. Remélem, sikerülni is fog!
Törlés(Egészalakos fotó majd... egyszer... :D)
kettőt megjelöltem:)
VálaszTörlésLesz neked is. Ha nem is a közeljövőben, de lesz. Egyszer már ígértem:)
Törlésirjal meg ilyen lelkesitot!!! nekem most epp nincs kedvem varrni;-) en egyebkent http://pinterest.com/search/?q=krista+larson ezekkel szemezek....
VálaszTörlés