Ugrás a fő tartalomra

Márton-napi vigasságok

Beváltottam az ígéretemet és mentem az idén is.
Megint remek nap kerekedett, rengeteg emberrel, sportpálya átadással, államtitkárral, prominens futball bíróval, kamerákkal, lelkes gyerekekkel és lelkes felnőttekkel. 
Mindebből én mit sem érzékeltem, kis kézműves sarkomba csak a lelkes gyerekek és lelkes felnőttek jutottak el, akik varrtak, ragasztottak, fűztek, vágtak, tekertek, kötöztek. Ki melyiket szerette volna:)



Kedvenceim az édesapa, aki leült tűpárnát varrni és figyelt minden apró részletre, mint színek, minta, forma. 
A másik az a két elsős kislány, akik szintén tűpárna varrására készültek és hűen követték az utasításaimat: kétszer rajzolják körbe a sablont. Körbe is rajzolták, az egyik még háromszor is. Így kaptunk egy jó vastag vonallal körberajzolt négyzetet:)
S tán a legkedvesebb az a két gimnazista lány (már csak ezért is, hisz csak alsósok jöttek), akik fodros szívecskét készítettek, úgy, hogy az egyik még sosem varrt(!). Miután elkészültek, mondtam nekik, hogy nagyon büszke vagyok rájuk, mire visszakérdeztek, hogy tényleg?! vagy csak úgy mondom?! Azt hiszem, többet kellene dicsérni ezeket a gyerekfelnőtteket.

Megjegyzések

  1. Igazad van többet kellene dícsérnünk őket, megyek is meg fogadom a tanácsod:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes! Én is elraktározom azokat a félve-hitetlenkedve kérdő szemeket vészterhes időkre:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.