Elmerengett az élet nagy dolgain, de leginkább a havat várja. Ezért tekintget fel az égre, hófelhőket kutatva.
A hideget viszont nem szereti, gyorsan bebújt hát a Kredencembe.
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Tetszik ez a kredenc, meg jó hely is, úgy látom. Ne meg ez a frizura!
VálaszTörlésNagy kredenc, kis rejtett zugokkal:)
TörlésÓóó megint egy új frizura vagy csak nekem új? Tündéri. Mi lett a lakásvásárral,sikerült dűlőre jutni?
VálaszTörlésBizony, új a frizura, új találmány:)
TörlésA lakásvásár nagyszerű volt, sikertelensége(m) ellenére.
Julcsi, egyre inkább jellemzőek rád a babáid! Ez szerintem nagyon nehéz dolog! Emelem kalapom! (A hajaaaa!!!:)))
VálaszTörlésNagyon helyes!!!
VálaszTörlésna nem hiába várta annyira a havat :) nagyon édes a szeplős kis arca és a haja :)
VálaszTörlésThat's a lovely doll.
VálaszTörlés