Ugrás a fő tartalomra

Őrangyalok

Nekem egy kicsit tavasztündérek is.
Olyan családba kerültek, akik szeretik a babáimat. Nekik készült a két első...
és eddig egyetlen óriásbabám, náluk vigyázza a szülőket két őrangyal, nászajándékba adtak már házasságóvó őrangyal is, de nekik köszönhetem az első marokbabáimat is. Most a két szöszke, cserfes fog kapni őrangyalt. Mert nekik még nincs:)




Zárójel:
A képek remek példa arra, hogyan tálald úgy a rosszul sikerült, gyér, lámpafényes megvilágításnál készült fotóidat, hogy az mégis befogadható legyen:)

Megjegyzések

  1. Nagyon szépek. A hajuk különösen elképesztően klassz! :) A fotók is tetszenek, szóval nro. 1. :))))

    VálaszTörlés
  2. Ó, hogy ezek milyen szépek! Igen, a hajuk is szuper, de én mindig az arcuktól olvadok el, minden benne van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy ezt írod, mert épp nemrég mondtam valakinek, hogy amikor sokat varrtam egyszerre, úgy éreztem, hogy már unalmas az arcuk. Ezek szerint mégsem:)

      Törlés
  3. Klasszak, szokás szerint. A fotókat ne szóld le, ha nem írod, simán csak csodálom őket, milyen jópofák, és így is :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokat segít egy jó kis fotószerkesztő program:)

      Törlés

  4. Már van :)
    Őket is szeretni fogják/juk....

    VálaszTörlés
  5. ...addig szerencsétlenkedtem a guglifiókkal, míg elküldtem félkészen.
    A folytatás: köszönjük Őket is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, drága Katám, már alig várom a reakciójukat:)

      Törlés
  6. ééédesek! a képek meg szerintem is tökéletesek.

    VálaszTörlés
  7. Julcsiiiiii,
    az a virágos konty.... azok a mosolyok. Jaj nekem!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...