Titka a VONZerőben rejlik:)
A kedvenc képem pedig...
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Ezt jól megjegyzem a későbbiekre! Egyszer biztos, hogy a lányom is kap valami hasonlót.
VálaszTörlésNagyon klassz lett!:)))
Köszönjük! Szerintem végtelenül egyszerű:)
TörlésNagyon tetszik, es hipergyorsan elkeszultel. Sikere volt, ugye? :) honnan az otlet?
VálaszTörlésSikere volt, bizony! Az ötlet maga Pannitól jött, de férfi szuperhős szeretett volna lenni. Aztán addig gondolkodtunk, míg női szuperhős lett belőle:)))
TörlésAzt hiszem, lassan mindent utánad kéne varrnom, pedig még a kunyhóval sem készültem el! :) Ez az én kislányomnál is tuti bejött volna!!!!
VálaszTörlésJövőre is lesz farsang! Csak addig el ne felejtsd:)
Törlés