Szivárvány

De a szivárvány mindig egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örök ifjan és egyformán lebeg.
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.

/Reményik Sándor: Szivárvány/

 

Nagy teher került le a vállamról. Elkészült egy méretes falvédő, majd' két méter széles darab.

A kérés az volt, hogy hasonlítson is az első, nagytesónak készült darabhoz, meg ne is. Elárulhatom, hogy mint az okos lány a mesében, én is megoldottam végül a feladatot.

Először mindenáron komplementer színekben gondolkodtam, hisz négy részre kellett volna osztanom a falvédőt.

A rendezetlensége miatt nem tetszett sem a megrendelőnek, sem nekem, készült hát egy újabb verzió.

Ez már tetszett, de mert mindenáron jól akartam teljesíteni, újabb mintákat mutattam a megrendelőnek és igen megkedvelt egy nekem is kedves, régen elmentett darabot. Újabb tervek hát és újabb számolgatások...

Sutba dobtam a komplementer színeket és inkább egy szivárványt képzeltem el az én falvédőmön.

Olyan méretes darab, hogy egészben nehéz lefotózni, de mert ismerem az olvasók igényeit:), mégis megpróbáltam. Hát...

A tűzést nagyon szerettem és sokkal könnyebben ment, mint amennyire féltem tőle. Mindegyik színre más tűzésminta került. Személyes kedvencem a sárga, amit négyzetekből varrtam össze és minden négyzet közepére jutott egy csillag.

S a végére egy tanulság, elsősorban magamnak: a műhelyemben is kell sebtapaszt tartanom, hogy a bentfelejtett gombostűtől szerzett, erősen vérző sebet le tudjam ragasztani, ne legyenek piros foltok a fehér szegélyen, az átadás előtt egy órával.

~~~♥♥♥~~~

Lábjegyzet: Most azoknak a kedves olvasóknak is kedveztem, akik csak a képeket nézni jönnek és azoknak is, akik olvasni is szeretnek. Kár, hogy nem sikerül ez mindig!