Ugrás a fő tartalomra

Mese


Volt egyszer egy szegény lány, aki elment szerencsét próbálni a nagy plázák butikjaiba, de sehol nem járt szerencsével.
Nem csak a pénze nem volt elég, de az ízlése sem volt elég trendi a mai kor gyerekdivatjának. Hazafelé kullogva arra az elhatározásra jutott, hogy ha törik, ha szakad, bizony neki kell veselkednie a saját ruha gyártásának. Nem is volt rest, még aznap tűt ragadott. Csattogott az olló, formálódott az anyag a kezei között, csak úgy pirult az arca a nagy munkában. Meg is lett az eredménye, mert az udvar legkisebb hölgye összecsapta kis tenyerét elragadtatásában. Fel is vette rögtön a királyi ruhácskát és halkan odasúgta a az udvari szabónak, hogy azért a kisdedóvóba nem fogja felvenni:)



(A nyaka még mindig nem az igazi, de egyre jobb lesz, azt hiszem. A legutóbbi átalakított pólóhoz képest, ez már mindenképpen jobb.)

Megjegyzések

  1. Julcsi, ne sima egyenes varrással vardd fel a nyakrészt, hanem vagy cikk-cakkal, vagy az overlock utánzat öltéssel és akkor nem nyúlik így meg!

    Ilyet nem is kapni egy plázában sem, az már biztos :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez elvileg rugalmas öltés:)

      Törlés
    2. Jól látom, hogy letűzted?
      Mert az tényleg tilos. Hacsak nincs fedőződ, azzal lehet, az nem nyújtja el. Amúgy meg felesleges, ha egy centivel szélesebbre szabod, szépen kifekszik, nem is fordul ki, nem kell rá tűzés. :)

      Amúgy csini, a virág az elején annyira pjulcsis. :)

      Törlés
    3. Letűztem, mert azt hittem, tudom a tutit:)
      Rossz, hogy a műhelyben nincs elérhető wifi-hálózat, így nem tudom ellenőrizni, hogy jól emlékszem-e arra, amit a lakásban még nagyon jól tudtam és értettem a látottak alapján:)

      Törlés
  2. Hát nem minden királylánykának van ilyen udvari szabója, az bizonyos!

    VálaszTörlés
  3. Csini lett, más királylányoknak nincs ilyen, biztos nem jön szembe a hasonmása a következő udvari bálon :).

    VálaszTörlés
  4. Cukkki :) Az én királylányom tutira felvenni oviba is!!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon aranyos. Oviba is teljesen jó, ezt az én ovisom üzeni. A szoknya is. Az is a te varrományod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, az ovisodnak is:) A szoknya még Pannié volt, nem saját tervezés. Egyenlőre:)))

      Törlés
  6. Tudom Julcsi, hogy rugalmas, de a rugalmas öltés iszonyúan megnyújtja a dzsörzé anyagot, gondolj csak bele, előre-hátra dolgozik rajta, sűrű öltésekkel, sokat varrtam eladásra régen, a Váci utcába, ott aztán tökéletesnek kellett kinéznie a holmiknak, muszáj volt kísérletezni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Simán! Igazad van! A következő már biztosan jobb lesz. Egyre jobb:)

      Törlés
  7. A négy éves kislányom ezt mondta....... "Elegáns a ruhája. :)))))
    Szerintem formapánttal kellett volna....talán melósabb....de megéri...Felvarrás után visszahajtod, körbevágod...eltisztázod....és letűzöd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elvileg valahogy így akartam ezt is, csak valahogy másképp sikerült:)

      Törlés
    2. Csak akkor nem nyúlik semmit. Jó a passzés változat, csak lockkal varrd fel, és ne tűzd le! Lehet egy fél centivel szélesebb is, akkor szépen kifekszik.
      A sima gépek "rugalmas" öltését pediglen felejtsétek el! Még egy cikcakk is többet ér, mert nem roncsolja szét az anyagot. Sosem használnám, max. streccs vászonhoz, mert annak van egy tartása, amit nem tud szétbarmolni a sok oda-vissza öltés.

      Törlés
  8. Az előző hozzászólásokat olvasva: a rugalmas anyagokkal az én gépemnek is van hiányossága. :-) De a pólód tuti jó lett!
    És juhéjjjj! Pont ilyen szoknyája van az én Leánykámnak is!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...