Ugrás a fő tartalomra

Nekik is

Készült újrapóló a fiainknak is, hogy ne legyen igazságtalan a dolog. Egyikőjük már bele is bújt. És!!! Engedte magát fotózni is, amit -kedves olvasóim- érezzetek nagy-nagy megtiszteltetésnek!

Leértékelés volt egy közeli turkálóban és remek nagyméretű pólókra leltem, remek áron. Hogy miért nem édesapjuk kiselejtezett ruháiból kapnak ők is újrapólót? A dolog egészen egyszerű. Már olyan nagyok, hogy simán hordják az ős ruháit, cipőit. Ez a fiainknak jól jön, apának meg, hát...

Ez a mostani így nézett ki az elején.
S ez lett belőle.
 
 
 
Sikerült úgy átszabnom, hogy a zseb is és a felirat is megmaradt.
Egy helyes, elképesztően humoros és gátlásos, lakli kamasz. Szeretem:)



Megjegyzések

  1. Klassz lett! Jó látni, hogy lakli kamaszoknak is érdemes varrni. És persze éljenek a turkálók :)

    VálaszTörlés
  2. Őszintén szólva, én sem gondoltam volna. Azt, hogy épp ő, azt meg pláne nem!

    VálaszTörlés
  3. hehe, lassan elkél itt egy kis borotválkozás :)))

    szeretnék én is ilyen ügyesen átalakítani!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már napirenden van a borotválkozás. Egyenlőre persze csak a kérdés. De még ott a tojáshéj a fenekén. Még korainak tűnik... főleg anyai szívemnek:)

      Törlés
  4. Mekkora a fiatok!!! Nagyon jó a modell! és a póló is!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy! Hatalmas! Székre kell állnom a pofonhoz:)

      Törlés
  5. Jó lett, és jól is áll a gazdájának, aki szemmel láthatóan nagyon elégedett! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te is úgy látod? Akkor nem csak én képzelem, hogy végre egy kis érzelmet csikarhatok ki belőle:)

      Törlés
  6. nagyon jó! és hogy a tapétához (is)hogy illik a póló színe :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...