Ugrás a fő tartalomra

Nem csak nagy, de óriási

Hatalmas, batár, terjedelmes, monumentális, irdatlan, böhöm, orbitális, gigantikus. És még számtalan szinonima jutott eszembe, miközben ezt a takarót tűztem.
A fedlapot egy barátnőm készítette, rám a befejezést bízta.

A takaró akkora, hogy nem fért el a nappalinkban. A fércelése majdnem két órán át tartott. A tűzése két és fél órán keresztül, pedig nem is bonyolítottam túl. Eleve képtelenség lett volna a 250 centis szélességnél. Megküzdöttem vele, miközben magamban nem túl kedélyesen beszélgettem a fedlap készítőjével és azzal, aki kitalálta a tűzést. 


Komoly próbatétele volt ez a barátságunknak, Zsuzsi! Egy dologra kérlek csupán, legközelebb ne én jussak eszedbe:) ♥



Megjegyzések

  1. Életemben egy darab ilyen ágytakarót készítettem a saját ágyunkra. Akkor mondtam a férjemnek, hogy becsülje meg, mert ez lesz az ágytakarónk életünk végéig! Mondjuk úgy, hasonló gondokkal küzdöttem.
    Gyönyörű darab lett, gratulálok és mérhetetlen tisztelet, amiért leküzdötted!:)

    VálaszTörlés
  2. Ekkora méretnél legközelebb ajánlom figyelmedbe a kézi tűzést!
    Kevesebbet morgolódik közben az ember, viszont azt hetekig. :)

    VálaszTörlés
  3. Én egy ekkora takarót varrtam, anyukámnak, aki bármit megérdemel, de kézzel tűztem, simán soha többet nem is varrtam volna, ha géppel állok neki. A barátnőd nem tudja, micsoda kincset kapott tőled ezzel a tűzéssel - vagy mégis?!?! :-)))
    Te egy HŐŐŐŐŐŐŐS vagy! :-)

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűszép! A színe, az anyagok harmóniája, és persze a tűzés!:))) Gratula hozzá, nekem tovább tartott volna.:)

    VálaszTörlés
  5. És kimaradt, hogy a horgolt szívecskék is csudaaranyosak.:)

    VálaszTörlés
  6. én párszor csináltam, de soha többé. soha. és igen, inkább kézzel. mondjuk, én nem vagyok jó ebben.megmutatod közelről is? annyira szép és kedves a fedlap, sztem nem véletlen, hoyg te kellettél még hozzá!

    VálaszTörlés
  7. Az bizony hatalmas takaró! Jókora munka, látszik a képen - bár magam is tudom. Pláne ebben a höségben...hös vagy! ;) Ès nagyon jó barát!

    VálaszTörlés
  8. Heroikus küzdelemnek látszik, a képek remekül visszaadják. Tényleg hös vagy! De a színek és a minták gyönyörüek lettek, nagyon jó ízléssel lettek kiválasztva! Èn is szívesen elfogadnám! :O)

    VálaszTörlés
  9. Annyira, de annyira tetszik! Mindig is tetszettek az ilyen takarok - de ha a profik is azt mondjak, hogy egy ilyen keszul el egy eletben, mert elmegy tole az ember kedve - akkor erre azt mondom, nem erdemes megtanulni a technikat egy takaro kedveert :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...