Ugrás a fő tartalomra

2 in 1

Szeptembertől nem csak nekem, hanem sok más kisembernek is új időszámítás kezdődött. Nem kis dolog, ha valaki óvodás lesz. Szeretem az olyan szülőket,
akik ezt egyedi dolgokkal szeretnék még különlegesebbé tenni gyermekük számára. Mondjuk egy táskával, amit én a móka kedvéért még kifordíthatóra is készítek.



Azt is szeretem, hogy rám bízzák az anyagválasztást, de azért adnak némi támpontot. Jelen esetben azt, hogy csak zöld ne legyen!!!!! Sok felkiáltójellel:) Szerintem az anyag (Hobbyművész) telitalálat. 


Egy óvodába járó táskánál elengedhetetlen, hogy a jel rajta legyen, bármennyire is egyedi és összetéveszthetetlen az a táska. Ez is kipipálva.




(Azt csak zárójelben, egészen halkan jegyzetelem le ide, hogy néhány napja családilag visszakerültünk a régi, nyugodalmasabb időszámításba. Újra sokat fogok tudni varrni. Sőt!)

Megjegyzések

  1. Nagyon szerettem óvodába járni, de ha még egy ilyen táskám is lett volna, lehet, hogy haza sem akarok menni.
    Vagy a táskát is mindig hoztam-vittem volna magammal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért lett a táska jó nagy -egy kisfiúhoz képest legalábbis -, hogy tudjon bele kincseket pakolni és hozni-vinni magával:)

      Törlés
  2. És ez az időszámítás most neked jó vagy nem? Tudtad előre, hogy eddig tart?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudtam, hogy így lesz, hosszú távra terveztem. Miattam nem ment a szekér, én döntöttem így:)

      Törlés
  3. önző némber vagyok... én nagyon örülök, hogy jut időd erre és ide megint!

    És nem tudom, hogy könnyen vagy nagyon nehezen döntött/él/etek így, de szívből kívánom, hogy guruljon szép simán, tempósan a szekér :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))) Nem, nem döntöttem könnyen. De döntöttem!:)

      Törlés
  4. Julcsi! Engem nagyon érdekelne, hogy mit éltél át és hogy született meg a döntés?! Pont most nagyon foglalkoztat ez a dolog. Felhívtak, hogy lenne munka, de a kislányom még nincs 2 és fél éves (ő egyébként a harmadik, a többiek: 6 és 4 és fél évesek), és nagyon irreálisnak tartom, hogy visszamenjek teljes állásba dolgozni. Igazából még jövőre se tudom teljesen elképzelni, amikor már egy iskolás és két ovis gyerekem lesz... Azon gondolkozok, hogy ez normális vagy csak én aggódom túl a dolgot??? Szóval, ha valamilyen úton-módon megosztanád velem, akkor az sokat jelentene. Mindamellett, hogy tudom, hogy nincs két egyforma család...

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett a táska, az meg külön jópofa, hogy kifordítható. Az, hogy megint lesz időd varrni..., én bizony örülök :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Aledi! Én is örülök. Nem is kellett volna elmennem...

      Törlés
  6. A táska csodaszép. Kívánom, hogy ebben a döntésben (is) találjátok meg a jót, a szépet.

    VálaszTörlés
  7. ó...hát akkor hajrá, varrj sokat!

    VálaszTörlés
  8. Csodaszép! Már ki voltam éhezve a munkáidra!!!

    VálaszTörlés
  9. keresgéltem a hobbyművész oldalán, de nem találtam ezt az anyagot. nagyon béna vagyok? a táska szuper!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...