Ugrás a fő tartalomra

Pöttyök

Nem titok: a rózsás és a pöttyös holmi a gyengém. Amikor megláttam Annás pöttyös horgolt takaróját, elvesztem. Aztán amikor
közzétette a a pöttyök leírást is, végképp nem volt visszaút. Na persze azért nem ment el az eszem és vágtam neki egy hatalmas takaró horgolásának (bocs, Kata!). Szerény ember vagyok én és különben is, híján vagyok a kitartásnak, ami a kötött és horgolt kézimunkákat illeti. Számos megkezdett ilyen nemű holmi tanúskodik erről...Az én türelmemhez és sikerélményre vágyásomhoz csak egy egyszerű kis párnácska illik, semmi több.
 



Megjegyzések

  1. Szuperjó lett! :-) Nagyon klasszak a színei is. Ügyes vagy! (az én kitartásom szerintem 1 pöttyig terjedne jelenleg, és mindehhez én ezt nem is ismerem be, úgyhogy én nekivágnék egy takarónak is :-)). Szép estét: Anikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, elsőre én is csodás színekben pompázó takarót vizionáltam a kanapénkon, de aztán győzött a józan paraszti ész:)

      Törlés
  2. Csodálatos lett!!! Patchworkanyag valamint horgolt rész együtt szenzációsan néz ki! Visszafogott, modern, mégis vidám :) Ezt még egy lakáskúltúra magazinban is simán el tudnám képzelni...
    Szép estét,
    Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egye kutya, állok elébe egy magazin meghívásának:)

      Törlés
  3. Ez megint egy gyönyörűség :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jók ezek a pasztell színek így együtt. Az meg eszembe sem jutott volna, hogy anyaggal kombináljam az egészet,gratulálok klassz munka.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szép lett a pöttyös párnád, gyönyörű színeket választottál hozzá :) És tényleg tuti ötlet textillel kombinálni, karácsonyig pl. több is elkészülhet így ajándékba :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Egyenlőre elég ez az egy, karácsonyig ezer más dolog van :)

      Törlés
  6. Höhöhh!

    Így jár, aki elhavazódik, későn olvas vissza és emiatt nem tudja időben megszakítani szívbéli virtuális barátságát ilyen felháborító ügyek miatt!

    Nos... Azt hiszem, késlekedésem okán a hisztim már nevetséges lenne, úgyhogy csak csendben azt mondom, bár nem csípem a pasztellt, ez állati jó lett!

    (neked meg lelked rajta, hogy nemnormálisokkal tartod a kapcsolatot...) :D :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként is nevetséges lenne, mert tudhatod, hogy én azért nagyon szeretlek. Vagy úgy is mondhatnám, így és épp ezért szeretlek :D

      Törlés
  7. Julcsi! Szeretném megkérdezni, hogy a horgolt részt csak simán hozzávarrtad az anyaghoz, sima varrással, vagy van valami trükköd is hozzá, hogy szép legyen? Köszi, ha elárulod!!! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...