Ugrás a fő tartalomra

Unununium

Ha létezik családi vegyjel, akkor az unununium, bizony az. Minálunk ma már szállóigeként működik ennek a szilárd halmazállapotú átmeneti fémnek a neve.
Talán két éve lehetett, amikor a Föld óráján együtt kucorogtunk a gyertyák fényénél és barkochbáztunk. Annyit nevettünk és olyan jól szórakoztunk, hogy észre sem vettük: már réges-régen letelt az egy óra. Emlékezetes este volt, amit egyikőnk sem felejt, elég csak annyit mondani, hogy ablakpárkány vagy Eiffel-torony vagy unununium.
A mi kis zsenipalántánk tegnap ünnepelte a 15. születésnapját és semmiképp sem akartam, hogy elfelejtse, mennyire kiszúrt velünk, amikor ezt a feladványt adta fel nekünk:)
Az unununium tehát a periódusos számrendszer 111-es rendszámú, 272 g/mol atomtömegű eleme és ma már röntgeniumnak hívják. 

Csak azt nem tudom, hogy Bendének hogy fogok majd ablakpárkányt készíteni... Vagy ki fog engem elvinni az Eiffel-toronyhoz...

(Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a nagyon frappáns megoldás az én fejemből szökkent ki, hát téved. Sajnos:( A Pinteresten találtam rá hónapokkal ezelőtt és alig vártam, hogy végre november 14-e legyen.)


Megjegyzések

  1. Nagyon vagány!:) Isten éltesse sokáig!

    VálaszTörlés
  2. tok jo otlet :)) Es szuper megvalositas.
    Lehet egy idetlen kerdesem? Hogy maradtak a betuk a parnan? Ravasaltad valahogy?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, méterben kapható ragasztófátyollal vasaltam fel és aztán gépi pelenkaöltéssel varrtam körbe.

      Törlés
  3. Hehe, ez jó! Életemben nem hallottam erről az anyagról. Isten éltesse sokáig Levit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egészen addig az estéig mi sem:)
      És köszönjük!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...