Tegnap este ezt olvastam Pécsi Rita egyik könyvében:
"Az a késztetés, hogy eddigi önmagát meghaladja az ember. ... Ez adja az alkotóerőt, ez a kreativitás alapja is. A kreatív ember sok esetben ugyanannyit tud, mint mindenki más, a különbség az,
hogy ismereteit úgy rakja össze, mint ahogy eddig senki más! - Feltéve, ha őt is hajtja az alkotás vagy a fejlődés vágya."
Szerintem nagyszerű megfogalmazás, rögtön ízlelgetni kezdtem, megjegyeztem.
A saját kis képecskémről is azt gondolom, bárki más is meg tudná csinálni. Csak máshogy:)
Az alapja egy bolhapiacos képkeret, német nyelvű szöveggel. Hogy mit jelenthet, fogalmam sincs, bevallom, sosem gondolkodtam rajta.
A hétvégén semmilyen alkotói folyamatra nem futotta az időmből (hacsak egy lányszoba részleges átalakítását és nagytakarítását nem nevezzük annak), úgyhogy este még nekiláttam két fülmelegítés között egy kis hímezgetésnek. Az egész nem volt fél óra, én megpihentem, a komódunknak pedig lett egy új színfoltja. Csak azt tudom mondani: Ennyi!:)
de szépséges!
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésMindkét képed nagyon szép. És az idézet is, ami, látod, még úgy is megtalált, hogy idegen nyelven beszélt hozzád.
VálaszTörlésKb: minden erő csak a nehézségek révén ismerhető meg, amelyeket legyőz.
Ez tényleg elevenembe vág...
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBocsánat, még azt akartam írni: az olvasó is nagyon szép darab. :-)
VálaszTörlésEgyenesen Rómából:)
Törléste úgy rakod össze a dolgokat, ami csak rád jellemző :) szép formák, finom színek :) szépek ezek is, mint a többi holmid!
VálaszTörlésKöszönöm! Ha akarnám sem tudnám másképp:)
Törlés