Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Ez a két lány tiszta anyja! Eszméletlen helyesek, kábé úgy mosolygok láttukon, mint ők maguk. :)
VálaszTörlésMééég ilyeneket, fijúkat!
:))) Igyekszem, igyekszem. Már van egy szemüveges, farmergatyás fiú a fejemben...
TörlésJajj, nekem is ikerlányaim vannak. Ez azon ritka alkalmak egyike, mikor várom, hogy kicsit nagyobbak legyenek, és ők is a Te babáidat ringathassák :-).
VálaszTörlésHű, izgalmasan hangzik:))
Törlésde édesek!!
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésEzeknek a babáknak egyéniségük van, mosolyogtatóak!
VálaszTörlésNagyon helyesek a babáid, gratulálok :)
VálaszTörlés