Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Klassz lett a majombuli, a puding finomnak, édesnek, banánízűnek látszik...!
VálaszTörlésNem, pont hogy nem. Nem volt túl szerencsés választás.
TörlésHú, Julcsi, ez profi dekoráció meg minden! Gondolom, a gyerekek körében is nagy sikere volt :)
VálaszTörlésSzerencsére igen:)
TörlésNagyon jóóóó! Tudnál mutatni képet a majomtortáról is? :)
VálaszTörlésSajnos nem, elfelejtettem lefotózni.
TörlésDe mondjuk azt, hogy nagyjából ilyen volt, csak nem ennyire szép:
http://www.pinterest.com/pin/19281104628621127/
zseniális! nem lehetne, hogy egyszer nekem szervezel egy meglepetéspartit? kevéssel is beérem, tényleg, csak annyira jó ez így!!
VálaszTörlésDE! Mondj egy témát és megcsinálom!:))
TörlésAz úgy már nem meglepetés, majd én mondok neki témát! :-)
Törlés:)) Na, súgjad!
Törlés