Ugrás a fő tartalomra

Pure Fashion újra és újra

Anna barátnőm csodás és aprólékos dekorációja

Hol is kezdjem...?

Talán a legelején. Arról, hogy miért is fontos nekem a gála és maga a Pure Fashion. Meghatódás és könnyek nélkül még így, arc nélkül is nehezen tudok róla beszélni, álljon itt hát inkább néhány idézet a nagyszerűen sikerült, első PF-magazinból.


" A Pure Fashion egy kamaszlányokat megszólító program, mely keresztény értékrenden nyugszik. Teret, eszközöket és egy megtartó közösséget nyújt a lányoknak, hogy felfedezhessék női hivatásuk szépségét és az azzal járó felelősséget is a társadalomban."
"Megláttatja velük, hogy nőnek lenni jó, nőnek lenni hivatás. Segít nekik felfedezni a bennük levő értékeket, megerősíteni azokat, és meglapozni egy olyan értékrendet, amelyre később az életüket építhetik."

Még mindig azt gondolom, hogy ez a kezdeményezés hiánypótló és jó lenne, ha minél több kamaszlányhoz eljuthatna.
A magam részéről annyit tudtam ehhez hozzátenni, hogy az idén is egy olyan környezetet biztosítottam a gálához, ami méltó volt a lányokhoz és a bemutatójukhoz. Kellően elegáns, de mégsem nagyvilági. Nagy segítségemre volt ebben két régi, kedves ismerős: a Boróka Otthonbolt és Virág Álom.





Persze a jövő kis "péefesei" most sem maradhattak ki a gálán való szereplésből.





Ráadásként pedig egy spontán, telefonos videó a gála előtt néhány nappal. Hogy, hogy nem, belekerült a műsorba is:)



Megjegyzések

  1. Van egy blog, lehet, hogy ismered: Wise Woman bulid her home... címmel, ő is nagy hangsúlyt helyez az ún. "modest fashion"-ra. Szép volt a beszámolód!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Csilla! Nem ismertem, de felvettem a listára:)

      Törlés
  2. Nagyon jó kezdeményezés!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...