Barát újratöltve

Történt egyszer, még régen, hogy Zsizsónak új barátja lett, aki vele tartott mindenhová: az ágyba, az ebédlőasztalhoz, a játszótérre, a doktorbácsihoz, a nagymamához, az oviba, a Balatonra és még olyan helyekre is, ahová nem is gondolnátok. Egy cseppet sem illik csodálkozni azon, hogy az új barát a BARÁT nevet kapta. Így, csupa nagybetűvel.

Nem furcsa hát, hogy azon a reggelen, amikor Anyuka felébresztette Zsizsót, ösztönösen rakta be BARÁTot a szintén neki, egyedi elgondolások alapján készült hátizsákjába és szálltak fel arra a szép, piros, modern vonatra, ami egészen Kelenföldig repítette őket, félig még Álomországban járva. Mondom, Álomországban járva, mert csakis így történhetett, hogy BARÁT és a hátizsák a vonaton felejtődött.

Hiába a könnyek, a kétségbeesett telefonok a pályaudvarokra, a talált tárgyak osztályára, meg ahová még ilyenkor szokás, BARÁT és a hátizsák nem került elő. 

Zsizsó és anyukája arra kért, hogy varrjak a régi helyett egy új Barátot. Zsizsó a kedvenc vevőim közé tartozik, nem tudok nemet mondani neki. Mondjuk nem is nagyon akarnék :)

Nem titok, hogy ez érzelgős kis nyápic vagyok, de attól a meleg és erős öleléstől, amit az új Barátért kaptam, bárkinek könnybe lábadt volna a szeme. Hát még nekem!