Nem szeretem a levendulát. Tudom, hogy ezt, ebben a mai levendula-őrült világban leírni nagy dőreség, de mit tegyek? ez van. Nem bírom az illatát, nem szeretem az ízét, nem hoznak lázba a róla készült fotók vagy a vele mintázott anyagok, még a színét sem kedvelem igazán.
Mégis, ez a baba olyan levendulásra sikeredett, hogy tán valahol, mélyen a tudatalattimba, belopta magát a mindenhonnan felém áradó levendulaözön. Csakis így történhetett:)
Beleszerettem minden apró részletébe. De azért a levendula hév még így sem ragadott magával.
Ráadásul egy olyan kislányhoz került a baba, akinek az anyukája tulajdonképpen látatlanban vette meg a kislányának, ti. egy hevenyészett fotó alapján mondott igent. Hogy ők szeretik-e a levendulát? Remélem...!
nagyon menő! :))
VálaszTörlés:))) Azért mosolygok, mert ez a jelző jutott volna róla eszembe utolsóként:))
Törléspedig a szürke-lila színpár, a nyakbavaló, a lábszárvédő, a pöttyös szoknya, a kézműves fejdísz mind-mind trendi - imádom :)
TörlésNagyon kedves jószág, szeretnivaló!
VálaszTörlésÉs látod ki szeretgeti:)))
TörlésAmikor megláttam ezt a babát egyből beleszerettem!Annyira kedves!Olyan mint a kis gazdája!!!
VálaszTörlésÚgy, úgy! Nagyon jó helyre került:) És hányan szerették volna még...
Törlésén sem szeretem a levendulát, pont, mint te,.
VálaszTörlésez a kislány meg nagyon édes ezzel a tüneményes babával
:) <3
Akkor nem egyedül érzem magam csodabogárnak:) És köszönöm!
TörlésA baba tüneményes! És plusz egy fő a levendula-utálók táborában :)
TörlésEz a baba gyönyörű! Szerelem első látásra, bár én nagyon szeretem a levendulalilát. Meg a levendulát is. :)
Törlés