Szeretem a régi állatfiguráimat (nyúl, kutya, macska) és nem vagyok hálátlan, hisz még egy harmadik helyet is megszereztek nekem annak idején, de kissé másnak látom őket ma már. Kissé amorfnak, idomtalannak, kevésbé bájosnak. Változtatni akartam.
Kapóra jött a foci világbajnokság, mert egy meccs alatt sikerült új állatokat terveznem. Amikor először állatot varrtam, békával kezdtem és ragaszkodva a hagyományokhoz, most is a béka volt az első, akit kihúztam a szabásmintakupacból. Ő volt az, akit sokszor bontottam, akin végigjátszottam a sorrendet, végiggondoltam, mit lehet géppel és mit érdemes inkább kézzel varrni. És ő az, aki a sok viszontagság után a szívünkhöz nőtt és akit már nem adunk ki a kezünkből.
Julcsi, nagyon-nagyon helyes állatka lett, igazán szeretnivaló!
VálaszTörlésHamarosan jön a többi:)
TörlésÉééédees... Kedve van az embernek megpuszilgatni. Vajon mi lenne belőle? :-)
VálaszTörlés:)) Én is azt mondtam Vercsinek, csókolgassa csak, hátha királyfi lesz belőle. Egy pillanatra azt hiszem, el is hitte:)
TörlésCuki! Tetszik a mosolya :)
VálaszTörlés:))
Törlés