Ugrás a fő tartalomra

Az élet napfényes oldala



Súgva, pironkodva mesélte, hogy megkérte a kezét. Együtt könnyeztünk, mert ebben is nagyon hasonlítunk.
Tervezgettünk, örömködtünk, egymás után jöttek a jobbnál jobb ötletek. Mire eljött a nagy nap, összeállt a kis csapat. Barátok, rokonok, haverok, ismerősök. Mind hozzátett valamit, hogy ez az esküvő olyan fergeteges, megható és emlékezetes legyen, amilyenre megálmodtuk.

A barátnő sminkelt, majd a buliban fergetegesen énekelt.

Az egyik húg virágot kötött és dekorált.




Sógorkomajóbarát (azaz Férjúr) sofőrködött.

(Nem, ez az ötvenmilliós csodajárgány nem a sajátunk, s nem is a sajátjuk:)) )


Az unakaöccsök és az unokahúg megilletődve zenéltek, nászajándék gyanánt.

De hogy ez a bejegyzés ne csak a boldogság hevében kerüljön bele ebbe a kreatív blogba, elárulom, hogy a dekorációért is felelős voltam egy kicsit.






Gondoskodtam az egységről is. 
(A zoknik történetét hosszú lenne elmesélni, mert elég kalandos. A vége a lényeg: megfestettük.)



Hirtelen varrtam egy gyűrűpárnát is.


S hogy újdonsült hobbimnak is hódoljak, fotóztam is.










Minden pillanatban, amikor eszembe jut ez a nap, hálát adok, hogy a nővérem ezt megkaphatta. Ha valaki, akkor ő igazán megérdemli ezt a nagy boldogságot. 

Megjegyzések

  1. Csodálatos!
    Sok boldogságot, egy év múlva apróságot ;)

    VálaszTörlés
  2. Julcsi szenzációs a dekoráció és a fényképek és a zokni és a hangulat, ami árad az egész napból!! Szívből gratulálok Nekik és Neked!!! Talán pont ez az utad???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük mindannyian, hisz ez tényleg igazu csapatmunka volt.
      Az út pedig nem az enyém, de ha megkérnek, nem mondok nemet.

      Törlés
    2. Súgva és pironkodva mesélte...

      Törlés
  3. Gyönyörű képek, a dekoráció csodálatos, a hangulat pedig átjön minden képen.

    VálaszTörlés
  4. én már meg sem lepődöm ;)
    fantasztikus lett, nekem a fekete - fehér képek a kedvenceim :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig csak lepődj! Én is meglepődtem magamon:)

      Törlés
  5. Tökéletes! <3
    Ahogy van, az egész!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Szerénytelen volnék, ha ugyanígy gondolom?

      Törlés
    2. Nem, épp csak tisztán látod mit követtél el! ;-)
      Ha most lenne a miénk, biza csakis Téged hívnálak! Csakis.

      Törlés
  6. Csodaszép és mégis nagyon "laza" az egész. A zoknik, a dekoráció, a gyerekek nászajándéka, a fotók...és hogy mindenki egy kicsit beletett...ez annyira megható! Nem csak arcra hasonlítotok a nővéreddel, úgy látom:) Sok boldogságot Nekik és Nektek is!!

    VálaszTörlés
  7. Naggggyon ott van minden. Ha visszapörgethetném az időt az enyém is ilyen lenne. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon rendes a kolléganőm, nem kérdezett rá, hogy miért pityergek... :)
    Nagyon örülök a tesód boldogságának, remélem, örökké tart. :)
    És nagyon örülök annak is, hogy ilyen csodás teret nyerhetett a kreativitásod, minden kép mesés, boldogságos. :)))
    Ölelés. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és csak szólok, két é múlva lehet, hogy lesz valami... kéne segítség. :)

      Törlés
    2. Jaj, te!! :)))
      És igen, felvettem az előjegyzést:) Csak nem Fanni? Vagy csak nem TI??? Ezer örömmel, legalább olyan lelkesedéssel, mintha te is a nővérem lennél. Ez ugye nem kérdés és érzed a súlyát?:)))

      Törlés
    3. <3 biztos voltam benne. Hát, Fanninak egy kicsit korai lenne. :) Talán, de semmi nem biztos. :) És érzem, igen, érzem... :D Puszi

      Törlés
  9. Szuper. Én utálom az esküvőket, a sajátomat sem szerettem, mert ez a felhajtósdi nem az én világom, pl. utálom ha középpontban vagyok, az esküvőn ez meg elkerülhetetlen a menyasszony szerepében, de egy ilyet el tudtam volna képzelni. Ha most mennék férjhez, csakis ilyet akarnék. :-) Külön imádom a kék apróságokat mindenfelé :-)
    Sok boldogságot az ifjú párnak, és gratula mindenkinek a bulihoz, tökéletes lehetett.

    VálaszTörlés
  10. Fantasztikus hangulatú képek, igazán szép lehetett! Gratulálok, és nagyon sok boldogságot íz újdonsült házasoknak! :-)

    VálaszTörlés
  11. Ez a dekoráció nekem nagyon tetszik. :)

    VálaszTörlés
  12. nagyon profiiii :) és azok a kék zoknik! olyan jó volt végignézni a képeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Hosszú út vezetett a zoknifestésig, már majdnem le is mondtunk a türkiz zoknikról:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...