Ugrás a fő tartalomra

Zsemle kontra cérna


Zsemlekosárnak vettem a zsibvásárban, a mögötte látható porcelán (szerintem) pálinkás flaskával együtt. Egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy tényleg zsemlés kosár lesz, de nálunk, négy gyerek mellett nincs az a kosár, amibe beleférne az általunk elfogyasztott zsemlemennyiség. Maradt hát az eredeti elképzelés, amit már az első érintéskor beleláttam: varróskosár. 


Először átfestettem, a már sokat emlegetett Martha Stewart festékkel, két rétegben. 


A bélés az eredeti szabásmintája alapján készült, így sokat nem kellett vele vesződnöm. A különbség annyi, hogy az oldalába varrtam két kis zsebet ollótartónak.


Került bele egy cérnatartó is, középen gumival megerősítve.


A tetejébe kartonlapot vágtam, amit bevontam ezzel a csodás anyaggal, de a kettő közé jó sok tömőanyagot tettem, hogy legyen hová tűznöm varrás közben a tűimet. Nem egyszer fordult elő, hogy rozsdás tűt húztam ki vasalás közben a pólómból... vagy valaki felszisszent, amikor leült a kanapéra... 


Kedvemre való darab lett, különösen, ha arra gondolok, hogy többe került a belevaló, mint maga a kosár. 


Azt mondtam már, mennyire szeretem a nappalinkat ilyenkor késő őszi délutánokon. Olyan csodás fények ragyognak, amitől az ember kénytelen mosolyogni és jókedvűnek lenni.. Ez az oka a sok fotónak is.




Megjegyzések

  1. Julcsikám,ez a kosár is, a kis madárház és az elmúlt időszak családi eseményei mind szívet-lelket melegitőek! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon helyes varrókosár, de azért egyezzünk ki inkább a kora őszben :D (editsokadik)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.