Ha két ember összeköti az életét, szeretnék azt a pillanatot megosztani másokkal is. Ha ez a két ember erre a csodás napra meghívja azokat a barátaikat is, akik szeretnek szép, egyedi és különleges ajándékot adni, semmi okuk a csodálkozásra, ha egy ilyen babapár kerül a nászajándékok közé. Andi pedig, az én leghűségesebb, legodaadóbb és legelfogultabb törzsvásárlóm, éppen egy ilyen barát.
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Cukik, és: de jó nekik! :-))
VálaszTörlésBájosak nagyon! Én biztosan örültem volna egy ilyen párnak az esküvőnkön :-)
VálaszTörlés