Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Nagyon cuki, imádni valóan mosolyog.Szerintem ha csak a virágokat rakod a hajába az is jó.
VálaszTörlésIgen, ez is egy ötlet volt, de a féloldalas konty miatt nem tetszett.
TörlésNagyon szeretem a hölgyeket,mindet egytől egyig! :) Kivételesek,stílusosak!!
VálaszTörlésKár lett volna abbahagyni, kivételes egyéniség! Még egy szép, vörös henna tetoválást is el tudnék képzelni a karjára, annyira vagány. :-)
VálaszTörlésAzon túl, hogy a babáid mind rendkívül bájosak, a részletgazdagságuktól mindig elájulok. Jól látom, hogy a karhajlatnál is van egy betoldás?
VálaszTörlés