Ugrás a fő tartalomra

Megegyezés született


Nem gondoltam, hogy tényleg sosem lesz hajlandó a puhanadrágon (értsd: leggings) kívül mást felvenni, ezért kitartóan vásároltam neki a farmerokat. Csillagosat, pirosat, lilát, szürkét, rózsásat, bármilyet. Na már most, a kettőből kifolyólag van egy halom kihasználatlan farmernadrágunk  és egy makacs szöszkénk.
Megoldást pedig úgy találtunk, hogy hajlandó felvenni rövidnadrágként, a puhanadrág fölé, ahogyan a barátnője is teszi. Levittem hát vagy hat farmert a műhelybe, amit hajlandó vagyok feláldozni és legalább fél év várakozás után, tegnap bele is vágtam az egyikbe. Csipkét varrtam rá és egy kis rózsát, hogy ne legyen olyan unalmas.
Azzal csak reggel szembesültem, hogy a fél év épp elég volt, hogy szöszkénk kinője a nadrágját....





A levágott nadrágszár sem megy veszendőbe, mert épp (hogyhogy nem?!) volt itthon két üres konzervdobozom, amire bevarrás után ráhúztam őket. Így lett két dekoratív ceruzatartónk. Vagy valami más...



Fogorvos után vagyunk épp. Ki gondolná, hogy épp egy fogtömésen van túl?:)


Megjegyzések

  1. Nagyon csini, szuper a színösszeállítás is :-)

    VálaszTörlés
  2. Szöszkéd és a varrományod, valamint a kettő együtt igen bájosak..... :)

    VálaszTörlés
  3. és mindketten - szöszikéd és te is - igencsak jó stílusérzékkel vagytok megáldva :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...