Kreatívnak lenni jó. Mindig élvezem és örömmel tölt el, amikor valami olyasmi kerül ki a kezeim közül, amire büszke lehetek. De amikor ezt olyan mértékben érzem, hogy majd' sírva fakadok örömömben, akkor nem győzök csak igazán hálálkodni, amiért ilyen talentumot kaptam, mint a kreativitás.
Vegyünk, példának okáért egy hiányzó csempét.
Más talán fogta volna a csempét és visszaragasztotta volna. De nem úgy én! Első körben kitaláltam, hogy textillel takarom el ezt a csúfságot. Egy kiselejtezett kartondobozért nyúltam, jól bevált, szinte alapdarab. Levágtam belőle egy csempe méretű négyzetet, pamutflízt borítottam rá és bevontam anyaggal. De mert akkor érkezett csomag a Fabtextil-től, került rá egy kis csipke is.
Persze nem álltam meg egynél, készítettem még néhány "csempét".
S hogy szavam ne feledjem, elmesélem a csempefestést is. Már ha lehet ezt egyáltalán mesélni, mert inkább átélni kellene. Adva volt egy régi, fehér és türkizkék (vagy ha úgy tetszik bilikék) csempével kirakott fürdőszoba, itt-ott megspékelve némi virágos mintával. Az első kérdésünk az volt a főbérlő felé: lehet-e festeni? Lehetett. Úgyhogy nekivágtam és egy éjszaka alatt újjávarázsoltam a csempét. Hogy hogyan és miért távoztam a lakásból gumikesztyűvel a kezemen éjnek évadján, az egy másik történet...
Most komolyan? Nem jogos az érzés, hogy ténylegezténalkottam, hogyvagyokképesilyenre?
Nagyon ötletes lett!!! :o)))
VálaszTörlésNem ázik el az anyag, ha esetleg víz kerül rá?
Nem tudom, az majd még kiderül. Tulajdonképpen azért mertem belevágni így, mert a lakást nem "rendeltetésszerűen" fogjuk használni, így a fürdőszobát sem. Azonban ha víz érné és ez problémát okozna, majd kicseréljük:)))
Törlésakkor majd kitalál mást, nem féltem ;)
Törlés:)))
Törlés