Lámpabúra

Hogyhogy eddig nem mutattam? Pedig nem kis munka volt és még a Csöpp stúdió megnyitójára elkészült.

Nagyszerű dolog, hogy a főbérlőnktől szabad kezet kaptunk és bármihez hozzányúlhattunk a lakásban. A legelismerőbb pillantásokat tőle kaptuk a megnyitón, hiszen ő ismerte minden zugát a lakásnak és méltán csodálkozott rá mindenre, ami átalakult, megszépült. Sokáig például úgy ült a széken, hogy nem jött rá: ez a szék, az a szék.

Többek között ez a lámpabúra is lényeges átalakuláson ment keresztül. Hogy a drótváz eredetileg mivel lehetett bevonva nem tudom, de hogy nehezen szedtem le róla és néhány napig szúrta valami az ujjaimat, az biztos.

Lemosás, tisztogatás után új huzatot varrtam a vázra, csupán egy cikkelyt kellett használnom szabásmintaként. Kézzel varrtam rá, hogy biztosan minden oda kerüljön, ahová kell és ragasztópisztollyal rögzítettem a csipkét az aljára.

A végleges helyén, az előszobában, ahol leginkább senki nem veszi észre, csak mi tudjuk, mit rejt magában a világításunk. És ahol már elég nehéz volt fotózni.