Először csak egy formátlan kis valami.
Csak álmodozol róla, de még elképzelni sem tudod.
Várod, egyre csak várod a találkozást.
Elérkezik a pillanat, amikor már visszavonhatatlan minden.
Itt a pillanat, amire oly nagyon vártál.
Először csak az apró lábait pillantod meg.
Előbújnak a kis kezecskék is.
Sürgetnéd az időt, hogy láthasd már, hogy túl legyél rajta.
Visszafojtott lélegzettel figyeled, ahogyan előbújik a fejecskéje.
Rögtön ellenőrzöd, meg van-e mindene, helyén van-e mindene.
És elterül az arcodon a széles mosoly, elönt a büszkeség.
Jól eső elégedettség tölt el: létrehoztál egy újabb csodát, ami a tiéd, ami belőled származik.
Még kissé soványka, még kissé esetlen, még nyiladozik a szeme,
de medve lesz ebből, bárki meglássa!
:-D
VálaszTörlés