Zsombival egy egészen más megrendelés kapcsán találkoztam először. Jót beszélgettünk, hamar a szívembe lopta magát a kisember. Már akkor sok mindent megtudtam róla ahhoz, hogy egy babát mintázzak róla, de édesanyja még sok más dolgot is elárult, hogy egy igazi kihívás elé állítson.
Nem rezeltem be, álltam a sarat:) Ma reggel befejeztem a babát, hogy személyesen adhassam át Zsombinak és kívánhassak neki boldog születésnapot.
A legnagyobb kihívás maga a korcsolya volt, nem is a kialakítása az egyébként egyenes lábú babáimon, hanem magának a korcsolyának a felhelyezése. Az alapötletet már kitaláltam, amikor még mindig kérdéses volt, hogy miből készüljön? Itt jött képbe okos Férjúr, aki velem ötletelt és megoldásokat keresett, kedves kis feleségének problémájára. Így történt, hogy a vendégségben elköltött karácsonyi vacsora után a kiürült sörösdoboz a kosarunkban landolt. A többit már ki lehet találni.
Zsombi, Kata, köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.