Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
nagyon szép lett! köszönöm a teát is :))
VálaszTörlésEgészségedre! És köszönjük!
TörlésGratulálok, mesés világ!
VálaszTörlésKöszönjük!
TörlésCsodás kis kuckót sikerült kialakítanotok! :o)
VálaszTörlésNagyon tetszik!!!♥♥♥
Köszönjük, Timi!
TörlésGyönyörű!!!! Sok szeretettel gratulálok hozzá, és csupa jó érzést kívánok Nektek az itt töltött időre is! :) :) :) :) És nagyon köszönöm, hogy megmutattad, drága Julcsi! :)
VálaszTörlésKöszönjük a kedves szavakat!
TörlésNagyon inspiráló környezetet sikerült kialakítanotok! Igazán élményszerű lehet oda betérni! Áldás szálljon rá!
VálaszTörlés