Ugrás a fő tartalomra

Professzor úr


Igazi kihívás elé állítottak és nem mondom, hogy csak úgy kiráztam a kisujjamból. Nem volt könnyű megbirkózni például a háziköntössel és a hajtókájával, de nem volt egyszerű a nyakkendő sem. Ez utóbbi egyébként egy valódi nyakkendőből készült és csak harmadjára sikerült eltalálnom a megfelelő hosszt. 
A végére azonban minden a helyére került és megszülethetett egy khm, hogy is mondjam csak... hasonmás. Ráadásul nem is akárkié, egy igazi professzoré.









Címkék:

Megjegyzések

  1. Szilvi2016. április 6. 7:14

    Nagyon tuti lett!!Mindig megnézem amiket posztolsz, sokszor pörgetem lefelé és gyönyörködöm a szebbnél szebb babákba. Olyan klassz anyagokat és színeket használsz, simán el tudnám képzelni magamon is ezeket. Sajnos a mai divat nem ilyen, kincs ha az ember a turiban talál egy kis virágos blúzikát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Julcsi2016. április 6. 17:06

      Mindkettővel egyetértek: szívesen viselnék hasonló színeket, mintákat magam is, és a turkálók sem az igaziak már. Vagy csak én nem találok semmit:(

      Törlés
  2. aarkus2016. április 6. 7:55

    Hozzád méltó feladat volt, és a végeredmény fantasztikus, Julcsi! :-)

    VálaszTörlés
  3. Tündérlátta2016. április 7. 7:30

    Hát ez egy mestermunka! Szenzációsan eltaláltad a karaktert!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
1 megjegyzés
Tovább is van...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...
20 megjegyzés
Tovább is van...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...
74 megjegyzés
Tovább is van...