Pure Fashion gála, negyedszer

Mindegyik gálaest különleges volt és kihívásokkal teli feladat. Ez a mostani azonban más volt, különlegesebb. 

Két éve már, hogy nem csak "dekoratőrként" és segítőként vállaltam szerepet a Pure Fashion életében, hanem koordinátorként is csatlakoztam a csapathoz. Hogy milyen is volt ez a két év?

Félve indultam neki, új volt a terep, a teendők csak körvonalazódtak, de nem voltak konkrétak és hát a lányok... Tizenévesek, tele a világ gondjával, bajával, keresik még az útjukat és hiába vannak nekem is kamasz gyerekeim, akikkel azt hiszem, egészen jól megtalálom a hangot, azért mégsem ugyanaz, idegenekkel foglalkozni. Idegenek, akik kíváncsian néztek rám, vártak tőlem valamit, amiről nekem sem volt sok fogalmam. Idegenek, akik alakalomról alkalomra egyre nagyobb helyet kaptak az életemben, akik alkalomról alkalomra a "lányaimmá" váltak. Idegenek, akikkel végül megtaláltam a hangot és rájöttem, mit tudok nekik adni és mit várnak tőlem.

Nem volt könnyű és voltak buktatók és hibák is, de győztesnek érzem magam, mert amit csak tudtam beleadtam, szívvel-lélekkel dolgoztam, bármi történt is és cserébe olyan élményt kaptam, amit sosem szeretnék elfelejteni, amire mindig emlékezni szeretnék. Hálás vagyok Istennek, hogy ezzel az élménnyel gazdagodhattam és több lehettem általa én is és a lányok is. 

A gála napján pedig megbizonyosodhattam arról, hogy ez a két év nem volt hiábavaló. A kötelékek még szorosabbá váltak, az odafigyelés és a türelem igazán fontos szerepet kaptak,  a lányok csodásan mutattak a színpadon, én pedig végtelenül büszke voltam rájuk, mintha tényleg a saját gyerekeim lennének. 

Dacára az egy hete tartó megfeszített munkának, az éjszakázásoknak, aznap éjjel nem tudtam elaludni, annyira az események hatása alatt voltam. Olyan sok szeretet áradt felém aznap, a szívemről leesett az a bizonyos nagy kő és a lelkemet átjárta a büszkeség: megcsinálták, megcsináltam.

Még akkor éjjel levelet írtam nekik:

"Jól emlékszem az első találkozásunkra, amikor még csak félve pillantottunk egymásra, mi is rátok, ti is ránk. Az elején mi is izgultunk minden alkalom előtt, hiszen a helyzet számunkra legalább annyira furcsa és ismeretlen volt, mint nektek. Később már nem izgultunk, mert tudtuk, hogy nagyszerű emberekkel van dolgunk. Sok-sok pillanat eszembe jut, megannyi jókedvű nevetés, egy közös ének, a Mikulás ♥<3 span="">, a könnycseppek (kivételesen nem az enyémek:) ), az ebédek, a Kopaszi-gát, egy-egy szállóigévé vált mondat és még sorolhatnám. Szeretném, ha ezek az emlékek megmaradnának, kitörölhetetlenül. 
Egy hasonlat jutott eszembe erről a két évről, amit együtt töltöttünk; olyan, mint amikor ajándékot kapsz és izgatottan téped le a csomagolópapírt és ott van még egy réteg csomagolópapír, aztán még egy, meg még egy, meg még egy és a végén ott lapul az aprócska, de annál csodásabb ajándék. Ilyenek vagytok ti is, a mi aprócska, de csodás ajándékaink, amit mi két évig bontogattunk."

Hogy a színpad dekorációja minden eddiginél jobb lett, az már tényleg csak hab a tortán és igazából eltörpült a nap végére, mert mindent felülírt maga a divatbemutató. De néhány szót mégiscsak ejtenék róla, hiszen kevés pénzből, nagyon sok munkával, nagyszerűt hoztunk létre.

600*200 cm

Szemléltetésképpen: Levi, aki majdnem 180 cm magas

3 csomag fénymásolópapír, 2 doboz tűzőgépkapocs és megszámlálhatatlan szilikonrúd eredménye

Az utolsó simítások, hogy minden tökéletes legyen

A lányok és a FPP (fehér pólós projekt)

Koordinátorként a színpadon

A győri, a kecskeméti, a budapesti és a német végzős csapatok

Az est házigazdája

A 12 négyzetméternyi papírvirág sorsa...

A fotók egy része a Pure Fashion hivatalos oldaláról valók: 

http://purefashion.hu/orszagos-pure-fashion-galaest-2016-2/

A magyarkurir.hu cikke az estről és a képzésről, további fotókkal, Férjúr♥ megszólításával:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/pure-fashion-gala-nem-ruha-teszi