Mióta nekünk, magunknak is van egy házikedvencünk, érteni vélem azoknak a gazdiknak a ragaszkodását, akiket eddig csak távolról figyeltem. Nem értettem az odaadást, a szeretetet, amit egy állattal szemben érezni lehet. De most már én is tudom: ha háziállatod van, az olyan, mintha lenne még egy gyermeked. Nem alszunk éjszakánként, folyton fotózzuk, ölelgetjük, babusgatjuk és mindig olvadozunk tőle, miközben próbáljuk nevelni, rendre szoktatni. Érdekes mód azonban ez a jelenség nem megfigyelhető a teknősbékáinknál, az egyetlen olyan állatnál, ami huzamosabb ideig velünk tudott élni...
Ennek a kislány babának is lett egy házikedvence és ahogy az házikedvenceknél szintén megfigyelhető: előbb vagy utóbb elkezdenek hasonlítani egymásra.
A mi, saját bejáratú házikedvencünk, akit december 30-án fogadtunk örökbe a Budaőrsi Állatmenhelyről.
Kedves Julcsi,
VálaszTörlésCsodálatosak ezek a babák, mindegyik egy egyéniség, és ez nagyon tetszik. Ahogyan a babák köré szőtt történetek is. Remélem elkészíted majd Kisannám első szülinapi babáját. Bár még bőven van idő a születésnapig, már próbálom elképzelni, hogy milyen baba illene hozzá. Addig is gyönyörködöm az újabb és újabb szépségekben.
Szép napot!