Az ördög a részletekben rejlik, mondhatnánk...

... de nem mondjuk, mert ilyet nem kenünk rá szegény ördögre. Sőt! Egészen-egészen máshonnan kaptam az ihletet, a talentumot. Mert a részletekre ügyelni kell! Mondjuk néha elveszek bennük, de hát mit tehetnék, ha magukkal ragadnak a színek, az anyagok a formák?!

Év végi visszatekintés gyanánt, igen, tudom, hogy már január 16-a van! elgondolkodtam azon, hány babát is készítettem már és milyen is volt az első, hogyan alakultak a kezeim között. Nem csak a babák, hanem bizony a részletek is.

Babavarró karrieremet onnantól datálom, amikor elkészítettem az első, saját tervek alapján készült babámat, Tompikát. Hihetetlen, de ha az évszámokat nézzük, ennek már 8! éve. Nemrég a kezembe akadt Tompika és jót nevettünk a közös múltunkon és azon, hogy egyikünkön sem látszik az idő múlása (sic!)

De vissza a részletekhez, amikkel ezek szerint már 8 éve foglalkozom és ilyen régóta szerves részei az életemnek. 

Kezdetben voltak a sálak és a lábszárvédők. Sokat nem változtak az évek során, színesek, puhák és melengetők azóta is.

Aztán időnként a lábszárvédőket cipők váltották fel. Kezdetben színes gyapjúfilcekből készültek, apró gombokkal vagy színes jancsiszöggel díszítve, de később textilbőrt kezdtem használni erre a célra, hogy még igazibb legyen a hatása. Újítottam kicsit a díszítésen is és nem csak cipők, de tornacsukák, csizmák is készültek.

Ha már volt sál és csizma, akkor kellett sapka is, fiúnak is, lánynak is. Filcből, kötött anyagból, polárból, de leginkább pamut anyagból.

Később elkezdtem feldíszíteni a szoknyákat is, jöttek a derékdíszek. Eleinte csak rózsacsipkék voltak, esetleg egy-egy gomb vagy masni, de aztán kipattant a fejemből az ötlet és megalkottam a nagybetűs Derékdíszt: behúzott gomb és textilbőr kombinációját. Azóta is kedvenc és nem múlhat el nélküle egyetlen babaszoknya sem.

A hajakat is mindig feldíszítettem valamivel, mert olyan nincs, hogy egy kislány hajába ne legyen csat vagy gumi vagy masni vagy bármi, ami feltűnő. Tűnemezelt gyapjúvirágokkal kezdtem, amik rögzítve voltak, de egy idő után itt is áttértem a gyapjú és textilbőr díszekre, amik legtöbbször lepkecsatra vannak rögzítve, azaz kivehetőek. Itt is van legutóbbi kedvenc: a kis gombbal díszített koronás hajcsat.

Hajdíszek mellett hajpántok is kerültek a babák fejére és hát ezeket aztán lehet variálni a végtelenségig. Mindet szeretem egytől-egyig, de a legutóbbi nagy felfedezés a művirágos hajpánt. Az összes ragasztással készül és vékony gumi az alapja, ezáltal levehető, áttehető, forgatható, eldobható. Na jó, ez utóbbira remélem sosem kerül sor:)

Ugye, hogy mennyire fontosak a részletek? Olyannyira, hogy a legnagyobb, legújabb kedvenceimet be sem tettem a válogatásba. A legnagyobb karácsonyi hajtásban jött az a bizonyos szikra, amitől az ember fejében kigyúl az ötlet: kedves, szinte már-már tökéletes masnik hajpánton és hajcsaton. De lehet, hogy még szoknyán is felbukkan majd időnként...

Ha eddig eljutottál és épp ezt olvasod, akkor nincs más hátra, hogy megköszönjem a figyelmedet a visszatekintésem során és megdicsérjelek a kitartásodért:)))