Az új év új elhatározást hozott és talán ez vezetett egy újfajta lelkesedéshez is. Nincs rajtam nyomás, nem köt a határidő és ettől felszabadult lettem és olyan babák készültek az elmúlt napokban, hogy magam is csak csodálkozom.
Gyakran elgondolkodom azon, hogyan lehetne megoldani, hogy sorozatgyártásban készüljenek a babáim, vagy hogyan lehetne felgyorsítani a folyamatot, hogy ne 8 és fél óra alatt készüljön el egy-egy baba? Mondhatnám őszintébben is: hogyan lehetne úgy csinálni, hogy nekem is megérje?
De újra és újra megállapítom, hogy nem tudnám másképp csinálni. Erre az érzésre szükségem van. Arra az érzésre, ami már akkor ott motoszkál bennem, amikor még csak készülőben van egy baba és ez az érzés, ahogy felöltöztetem, rákerülnek az apró részletek csak kúszik felfelé, egyre jobban bizserget és végül, amikor hátradőlve, egy utolsót simítok rajta, kibuggyan a szememen. Ilyenkor nincsenek szavaim, csak a végtelen hála, hogy ilyen talentumot kaphattam Istentől.
Rájövök, hogy nem, nem lehet másképp csinálni, csak így, csak ezzel a lendülettel, szeretettel és a munkám iránti precizitással, odaadással vagyok képes alkotni. Így nem lesz soha sorozatgyártás, felgyorsított folyamat és marad az álmodozás egy önálló, saját magát eltartó vállalkozásról és a munka melletti munka és az az melletti munka, hogy nekem is megérje:)
Mindjárt, ha megnézitek a fotókat, amik kivételesen jól sikerültek, megérthetitek, miről is beszélek. Mikre képes az új lendület és AZ érzés. Szerintem Csente egy bájosan kedves kis figura lett, amiből süt AZ érzés. Talán nem csak én látom így...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.