Pollika egy hirtelen ötlettől vezérelve rövid hajjal készült.
Mindig megnyugtató, ahogyan a végtelenül puha, finom lágyságú gyapjút a babák fejére simogatom. Talán pont ezért fáj, hogy a fésülgetés közben mindig sok az anyagveszteség. Egy ideig gyűjtögettem ezeket a kifésülésből megmaradt gyapjakat, aztán már nem tettem félre. Ám mindig lelkiismeret-furdalást okozott a szemeteskuka látványa és tudtam, még ez a maradék is jobb sorsra érdemes lenne. A karácsonyi hajrában (érdekes, hogy a sok munkától fáradtan történik mindig) homlokon csapott az ihlet és egy készülő babának a fejére tűnemezeltem ezt az eddigieknél is kedvesebb gyapjút.
Mire készen lett, azaz a frizura rendbetétele után fel is öltözött és kapott egy nyári ruhából készített, azaz újrahasznosított ruhát, egy csibészesen kedves kishölgy mosolygott vissza rám és én elégedetten mosolyogtam vissza rá. És a Polli nevet adtam neki...
Julcsi, most láttam meg a tegnapi bejegyzésed:szívmelengető történet! :)))
VálaszTörlésA babáid meg... persze, hogy aranyosak!
Annyira kedves vagy! Köszönöm!
TörlésAhhh elolvadtam!!!És megint a színek.
VálaszTörlésMert a színek fontosak:)))
Törlés