Egy egyszerű, hétköznapi könyvborítónak látszik, ami talán szóra sem lenne érdemes. Ha külső szemlélő lennék, és nem fűznének érzelmi szálak ehhez a naplóborítóhoz, talán én sem írnék róla és le sem fotóztam volna. Mégis... muszáj megmutatnom.
Ennek a könyvborítónak az elődje hat évvel ezelőtt, karácsonyi ajándéknak készült. Egy férfi tanárnak, Elsőfi osztályfőnökének. Hat év sok idő, sokszor volt alkalmam meghatódni egy pillanatra, amikor Özsébbá elrobogott mellettem a folyosón és láttam hóna alatt a naplót szorongatni. Azt éreztem igen, ezért érdemes, neki érdemes.
Nemrég megkeresett; nagyon szereti a régit, de már igen viseletes, szeretne egy újat. Kapott egy vidámabbat, egy picit nagyobbat.
Hát komolyan kérdezem, mi ez, ha nem sikersztori?
Nagyon jó! Különösen a cikkcakkos minta, nagyon feldobja és mégsem kiabáló. Nekem tetszik :)
VálaszTörlésSzerencsére Özsébbá sem mondta, hogy másikat kér:)
Törlés