Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.
/Reményik Sándor: Egymás helyett/
Sosem volt barátom. Haverok, együtt lógások is alig. Sokféle kapcsolat volt az életemben, amit mondhatnék akár barátságnak is, de egyik sem volt az a hosszantűrő és kitartó. Szerettem és odaadó volt mindahányban, de elmúlt nyomtalanul mind. Jó volt ez így nekem, sosem gondoltam arra, hogy hiányozna, hogy több lenne az életem, ha lenne valaki mellettem, akivel tudok együtt sírni, együtt nevetni, aki befejezi helyettem a mondataimat és elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Mondom, nem éreztem tátongó űrt a nem létező barátom miatt, de most, életem derekán, néhány nappal a 42. születésnapom előtt elmondhatom, hogy az Úr gondoskodott arról, hogy megtudjam, milyen érzés, ha van valaki, akire számíthatok mindenben és aki nem a Férjem.
Néhány éve van egy barátom, aki erőt ad, bátorít, támogat, kipofoz, lelkesít. Aki velem kuksol a gödör mélyén, de aki képes velem bepisilésig is röhögni a semmin. Sosincs időnk leülni meginni egy kávét, ebédelni is ritkán tudunk együtt, még bulizni sem voltunk együtt sehol, a közös családi nyaralást is csak tervezgetni tudjuk évek óta. A munka, a közösen bérelt műhely azonban összekovácsolt bennünket és létrehozott egy szoros köteléket, amiről már elmondhatom: igaz barátság.
És nem múlik el nap, hogy én ezért ne adnék hálát!
Na meg varrok a barátomnak is egy kalandortáskát, mert tudom, hogy vágyik rá:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.