¨ P j u l c s Y ¨

Ha két ember összeköti az életét, szeretnék azt a pillanatot megosztani másokkal is. Ha ez a két ember erre a csodás napra meghívja azokat a barátaikat is, akik szeretnek szép, egyedi és különleges ajándékot adni, semmi okuk a csodálkozásra, ha egy ilyen babapár kerül a nászajándékok közé. Andi pedig, az én leghűségesebb, legodaadóbb és legelfogultabb törzsvásárlóm, éppen egy ilyen barát.

Aprócska, barna hajú fiú.  Szerintem egy szerény kölyök, akinek apró gombszemeiben azért megbújik a huncutság. Megvásárolható. Részleteket a honlapomon találsz: www.pjulcsy.hu

Sokáig bámultam a félkész babát. Nem tudtam mit kezdjek a zöld hajjal és a féloldalas konttyal. Már majdnem nem is fejeztem be, amikor hidegebbre fordult az idő és esni kezdett... Teodóra megvásárolható. Részletek a honlapomon: www.pjulcsy.hu

Zsemlekosárnak vettem a zsibvásárban, a mögötte látható porcelán (szerintem) pálinkás flaskával együtt. Egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy tényleg zsemlés kosár lesz, de nálunk, négy gyerek mellett nincs az a kosár, amibe beleférne az általunk elfogyasztott zsemlemennyiség. Maradt hát az eredeti elképzelés, amit már az első érintéskor beleláttam: varróskosár.  Először átfestettem, a már sokat emlegetett Martha Stewart festékkel, két rétegben.  A bélés az eredeti szabásmintája alapján készült, így sokat nem kellett vele vesződnöm. A különbség annyi, hogy az oldalába varrtam két kis zsebet ollótartónak. Került bele egy cérnatartó is, középen gumival megerősítve. A tetejébe kartonlapot vágtam, amit bevontam ezzel a csodás anyaggal, de a kettő közé jó sok tömőanyagot tettem, hogy legyen hová tűznöm varrás közben a tűimet. Nem egyszer fordult elő, hogy rozsdás tűt húztam ki vasalás közben a pólómból... vagy valaki felszisszent, amikor leült a k...

Nem először fogok ecsetet a kezembe , hogy átalakítsam a körülöttünk lévő tárgyakat. Nem nagy bútordarabokról van itt szó, bár attól sem riadok vissza . Most csak néhány apróság került a kezem alá és van is még néhány, ami befejezésre vár.  Érdemes kísérletezgetni, próbálkozni bárkinek, még annak is, aki kevesebb tehetséget érez hozzá. Itt is igaz, hogy csak egy ecset és festék kell hozzá. Na jó, itt még használtam némi textilt és kétoldalas ragasztót is. Ezt a megfakult, bádog mécsestartót a Tétényi úti piac ócskás részén vettem, nagyon-nagyon drágán. 300 forintért:) Miután megtisztítottam a pókhálótól és a portól, átfestettem, az üveglapot lemostam és kétoldalas ragasztószalaggal (szőnyegragasztó néven fut a barkácsáruházakban) rögzítettem rá a textilt. A képen háttérként szolgáló festmény keretét is átfestettem, türkizkékről (régebbi képeimen még az eredeti állapot látható) szürkére. Időnként bemegyek a Kik nevű üzlethálózat boltjába is, pedig nem ig...

Ha valaki azt gondolná, hogy az esküvő (mert igen, még mindig a hatása alatt vagyunk. Családilag és barátilag is.) torta nélkül múlt el, hát az nagyon téved. A torta három emeletes volt, minden emelet más-más ízű. 72 db tojásból készült a piskótája. Külön tortaállványt kellett eszkábálni hozzá. És bármilyen hihetetlen, ez sem cukrászdai műremek. Nem illett volna az esküvőhöz:) Unokaöcsém barátnője készítette, akinek semmi, de semmi köze nincs a cukrászathoz! Hát nem csodaszép?

Súgva, pironkodva mesélte, hogy megkérte a kezét. Együtt könnyeztünk, mert ebben is nagyon hasonlítunk. Tervezgettünk, örömködtünk, egymás után jöttek a jobbnál jobb ötletek. Mire eljött a nagy nap, összeállt a kis csapat. Barátok, rokonok, haverok, ismerősök. Mind hozzátett valamit, hogy ez az esküvő olyan fergeteges, megható és emlékezetes legyen, amilyenre megálmodtuk. A barátnő sminkelt, majd a buliban fergetegesen énekelt. Az egyik húg virágot kötött és dekorált. Sógorkomajóbarát (azaz Férjúr) sofőrködött. (Nem, ez az ötvenmilliós csodajárgány nem a sajátunk, s nem is a sajátjuk:)) ) Az unakaöccsök és az unokahúg megilletődve zenéltek, nászajándék gyanánt. De hogy ez a bejegyzés ne csak a boldogság hevében kerüljön bele ebbe a kreatív blogba, elárulom, hogy a dekorációért is felelős voltam egy kicsit. Gondoskodtam az egységről is.  (A zoknik történetét hosszú lenne elmesélni, mert elég kalandos. A v...