¨ P j u l c s Y ¨

Mi mással is kezdhetném a visszatérést, mint a jócskán elmaradt megrendelések befejezésével? Ez a két baba például egy nagyon türelmes édesanya gyermekeinek készült, elvileg még gyereknapra... Köszönöm a kitartást és a belém vetett bizalmatokat, de főleg a biztatásotokat!

Sejtettem, hogy amit csinálok, ahogyan csinálom, sok. De mert szeretek adni és nem tudok nemet mondani, nem törődtem vele, inkább örültem, hogy adhatok. Az tölt fel, abból merítek erőt, ha látom mások örömét, a sugárzó szemeket, a mosolyokat. Sosem használom az eszem, mindez szívből jön. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg valakinek, hogy szeretek szeretni. Ennyire egyszerű. Egy idő után már azt vettem észre, hogy nehezen megy ez a szeretés. Erővel kellett rávennem magam, hogy szeressek. Hogy ne érezzem azt, hogy kihasználják a szívem mélyéről fakadó erőmet: a szeretetet. Elkezdtem nem szeretni. Különösen magamat, mert szégyelltem, hogy egyre inkább haragszom a világra, hogy nem látom meg ösztönösen a jót és csak a rosszat veszem észre, arra összpontosítok. Innen már csak egy ugrás volt, hogy elkezdtem nem szeretni a többi embert sem, a munkámat sem, haragudtam a világra, gyűlöltem az életemet. Hagytam, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtam, csak sodródtam az árral, mert nem volt erőm küzd...

Nem ez az első babapáros, akik ajándékba készültek frissen házasulandóknak. Az elsőt négy ( huh! milyen rég volt és a fotók is csapnivalóak voltak még akkor ) évvel ezelőtt készítettem. Sőt! ha visszagondolok, kedvenc álommegrendelőm sem most kért nászajándék-babákat tőlem először. Azonban ezek az első babák, akik igazi, elegáns ruhát kaptak. Azaz majdnem elegánsat.... merthogy tornacipősek:) És erről is eszembe jut egy másik esküvő: drága nővérem, mesébe illő története . Lényeg azonban, hogy ezek a babáik is formabontóak a maguk nemében. A menyasszony ruhája egy turkálós csodaszép csipkeszoknya reinkarnációja, a vőlegénynek meg mintha posztómellénye lenne.

A kérés valóban egy brazil szappanoperába illő, de mivel ismerem minden szereplőjét és át is látom a történetet, így már cseppet sem az. Egy nagymama kérte az unokáit a lánya születésnapjára. Ugye, hogy nem is bonyolult!  Csege és Lelle már baba képében is testet öltött, hogy mindig ott lehessenek édesanyjuk mellett, amikor pedig nem is. Kata, Isten éltessen!

Mindegyik gálaest különleges volt és kihívásokkal teli feladat. Ez a mostani azonban más volt, különlegesebb.  Két éve már, hogy nem csak "dekoratőrként" és segítőként vállaltam szerepet a Pure Fashion életében, hanem koordinátorként is csatlakoztam a csapathoz. Hogy milyen is volt ez a két év? Félve indultam neki, új volt a terep, a teendők csak körvonalazódtak, de nem voltak konkrétak és hát a lányok... Tizenévesek, tele a világ gondjával, bajával, keresik még az útjukat és hiába vannak nekem is kamasz gyerekeim, akikkel azt hiszem, egészen jól megtalálom a hangot, azért mégsem ugyanaz, idegenekkel foglalkozni. Idegenek, akik kíváncsian néztek rám, vártak tőlem valamit, amiről nekem sem volt sok fogalmam. Idegenek, akik alakalomról alkalomra egyre nagyobb helyet kaptak az életemben, akik alkalomról alkalomra a "lányaimmá" váltak. Idegenek, akikkel végül megtaláltam a hangot és rájöttem, mit tudok nekik adni és mit várnak tőlem. Nem volt könnyű és voltak ...

Inge olyan, akinek jó a társaságában lenni. Kedves humorával felvidítja a körülötte lévő embereket. A szóvicceket azonban nem szereti, mint például: "akinek nem inge, ne vegye magára". Inge egy facebookon rendezett vásáron talált gazdára nemrég.

Ha Pöttyös Panni, akkor nekem a régi, klasszikus rajzok jutnak eszembe, amit annyira szerettek még a saját gyerekeim is, akinek nagyi jóvoltából még édesapjuk, nagynénjük könyveiből tudtuk ezeket a történeteket olvasni. (Kicsit elmúltam negyvenéves és már nosztalgiázok.... még ugyan nem tragikus, de azért... ) S mi történik, ha találkozik az F. Győrffy Anna féle illusztráció és PjulcsY? Hát ez!