Ugrás a fő tartalomra

Elkezdem hát...

... én is a blogolást. Hogy miért? Magam sem tudom...
Talán, mert olyan sok blogot látogattam, olvasgattam mostanában, hogy én is kedvet kaptam hozzá és azon kaptam magam, hogy minden eseményt lefotóztam, hátha szükség lesz rá.

Miről fogok írni? Erre sem tudok felelni...
Először arra gondoltam, hogy a varrásról fog szólni a naplóm, hiszen a családom után ez a legkedvesebb elfoglaltságom. De éppen kis családom miatt erre nem jut annyi időm, mint szeretném.
Akkor mélyen szántó eszmefuttatásokról? Ahhoz én nem vagyok elég művelt és bölcs.

Ekkor arra gondoltam, leírom a velem/velünk történt eseményeket. Ezért is adtam ezt a címet a naplómnak: "Mindennapjaim".

Fogadjátok szeretettel!

Megjegyzések

  1. Üdv a blogolók között! Sok-sok szép bejegyzést kívánok neked! :o)
    Az a baj a blogolással, hogy nagyon rá tud szokni az ember. Ahogy írod Te is, mindent lefotóz, hátha... :o) De sebaj, én szeretem, élvezem. :o))
    Üdv, Kata

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy blogolsz Julcsi - bár fogalmam sincs honnan volt eddig is annyi mindenre időd :-) :-)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, lányok, aranyosak vagytok! Szerintem még nagyon sok kiaknázatlan rejtett tartalékom van:-) És élvezek mindent, amit csinálok. (Kivéve a házimunkát:-( Brrrr....)

    VálaszTörlés
  4. Ez aztán az örömhír mára:a bloggod!!:)))))

    VálaszTörlés
  5. Lányok! Felvehetlek benneteket a kedvenc blogjaim közé?

    VálaszTörlés
  6. Julcsi - részemről nem probléma, ha Neked se, hogy az enyim nem kimondottan foltos blog... ;-) bár, látom, mire olvasom, már fel is tetted, tehát... a kocka el van vetve... :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.