Ugrás a fő tartalomra

Újabb kistáska



Bende ismét születésnapi zsúrba megy:) És megint egy kislányhoz:)
Ez a kistáska lesz a kislány ajándéka. Kicsit féltem az elején, hogy rossz a színválasztás, talán túl komoly ez egy 8 éves kislánynak. De reggel, amikor a díszítést is megkapta, megnyugodtam. Végülis Flóra nem olyan bohókás egyéniség, hozzá illik ez a táska. Szerintem...

Megjegyzések

  1. Nagyon helyes, tökéletes egy 8 évesnek !
    Szerintem te mást sem csinálsz, csak zsúrajándékokat varrsz :))

    VálaszTörlés
  2. Óóó, kistáskák nagymestere! Egyre szebbeket és szebbeket kreálsz!

    VálaszTörlés
  3. Annyira helyes! Nagyon szépek ezek a színek, a virág is szuper :o)!

    VálaszTörlés
  4. Ja kérem, és most látom, hogy milyen szépen van megtűzve!!! :o)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon helyes táska lett! Kár, hogy én már nem tartok szülinapi zsúrt... :-)))

    VálaszTörlés
  6. szuper darab! Mindenki örülne egy ilyen táskának

    VálaszTörlés
  7. Julcsi, mihez kell neked az én címem? juj, mihez?

    VálaszTörlés
  8. Julcsi.....sóhaj....a többit már tudod.:)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon szép lett! Szerintem attól, hogy nem csiricsáré, még nem feltétlenül komoly.. :D

    VálaszTörlés
  10. Boldog névnapot!

    A kistáska pedig tündéri! :)

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm lányok a sok dícséretet! Szerencsére a megajándékozottnak is tetszett, úgyhogy megnyugodtam:)

    Üdvözlöm az új olvasóimat, nagyon örülök!

    És Barbi! Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  12. Azért még annyit elmondanék, hogy jellemző Bende népszerűségére, hogy 8 lány mellett ő volt az egyetlen fiú a zsúrban:)))

    VálaszTörlés
  13. hello,

    jou make very nice tinks.

    sweet,sweet,sweet

    conny

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...