Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Mostanában nem voltam a turkálóban, mert mindig valami "kinccsel" térek haza. :)))
VálaszTörlésNagyon klassz lett!
VálaszTörlésKülönlegessé teszi a rózsaszín pöttyös vállpánt. Az is turiból van? (Mert ilyesmi nekem is jól jönne...)
Nagyon szuper lett!! Kár lett volna otthagyni ezt a blúzt, tényleg!!!
VálaszTörlésturkáló forever :-))
VálaszTörlésa virágos is fincsi, a fáradtrózsaszín pöttyös csúcs, együtt pedig pompásak
Ugye, Erzsó?! Így ahogy mondod...
VálaszTörlésPedig én nem vagyok egy nagy rózsás ruhatáras, de ez olyan összhangban van a pöttyössel, hogy csúcs, Julcsi!
A pöttyöset is szeretem, a virágosat is, ők együtt meg különösen jól mutatnak!
VálaszTörlésNem kicsit romantikus :O)
VálaszTörlésKöszönöm, a dícséreteket szépen elraktároztam:)
VálaszTörlésLívi! Bizony, a turkáló szenvedéllyé válhat:)
Krizantám! A pöttyös anyag a Meseboltból való.