Ugrás a fő tartalomra

Horgolt vállfák

Ha együtt nézegeted a gyermekeddel a kedvenc blogjaidat és ő talál egy neki tetsző holmit, akkor azt te azonmód elkészíted neki amíg friss az élmény. Már csak azért is, mert egy kamaszról van szó, aki ráadásul fiú. És mint olyan, elég nehéz kézműves holmikkal levenni már a lábáról. Legalábbis ezzel magyarázom, miért kellett nagyon gyorsan, minden mást félretéve elkészítenem ezt a két vállfát:)

A színes Barka Gilice és Sachenmayr fonalakból a nagyobbik kamasznak (akinek különös vonzalma van a horgolás iránt) az egyszínű pedig a kisebbik kamasznak -hogy ő se maradjon ki a jóból-, saját festésű gyapjú fonalakból, amit úgysem tudok másra használni.

Megjegyzések

  1. De szépek! Szuper ötlet. És igen, ahogy írod, én is rögtön elkészítem, amit kér a fiam, mert ritkán teszi :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek, és a fotók is azok!

    VálaszTörlés
  3. :-))))))
    Ez dejó! És hogy a fiú kérte...
    Volt kéznék ilyen tuti vállfád?

    VálaszTörlés
  4. Aledi! Akkor ezt az érzést te is jól ismered:)

    Eszter! Köszi:)

    Gabi! Egyetlen egy darab, mert a másik huszat a tavalyi lomtalanításnál kidobtam. Ha akkor tudtam volna...

    VálaszTörlés
  5. Julcsi, én is használok még ilyen vállfát, tervbe van véve, de még nem jutottam idáig:-)) És az asztalterítő! Na az is szép!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jók, az meg hogy fiú kérte, na az különösen az!!!

    VálaszTörlés
  7. Jaj, zsófi voltam, csak az osztályom oldaláról, bocs:(

    VálaszTörlés
  8. florentine! A horgolt terítő turkálós szerzemény:) Mondanom sem kell, ugye, hogy potom pénzért.

    5.a! Egy egész osztály tartja nálam a technika óráját??? Éljen!:D:D:D

    Csilla! Ki bizony, akkor még könnyű szívvel. Ma már biztos nem tenném.

    Tündérlátta! Szépnek szép, de annyira sprőd, hogy használhatatlan.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.