Ugrás a fő tartalomra

Karcag Nr.2

Az én városom, Szente Györgyi jóvoltából.
 
 
  

Megjegyzések

  1. De szép! És milyen aprólékos, az első képek alapján sokkal nagyobbnak gondoltam.

    VálaszTörlés
  2. Ez megint olyan Julcsis: a kandeláberektől igazán egyedi lett!
    Nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon helyes kis várost építettél!
    Az infrastruktúrája tökéletes, ám hiányolom a rózsabokrokat! :D

    VálaszTörlés
  4. Ilyet én is tanultam! Én Békásmnegyeren.
    http://katbo.blogspot.com/2009/07/bekasmegyer-taborozas.html

    Annyi ilyen képet megterveztem már azóta fejben, de még egy sem került megvalósításra.
    Nagyon klassz lett a Tiéd is!

    VálaszTörlés
  5. Ez elképesztően gyönyörű lett! :) Nagyon nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon nagyon kedves kép, öröm elveszni a kis részletekben! Grat!

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm,nagyon kedvesek vagytok!

    Az igazság az, hogy nem kedveltem meg ezt a technikát. Az elején kifejezetten féltem, hogy sosem fogom befejezni,mert nem láttam bele, amit kellett. Most már, hogy végleges formát öltött és a kedvenc szineimben pompázik, egészen megkedveltem. Másik azonban nem nagyon fog készülni, azt hiszem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••