Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
De szép! És milyen aprólékos, az első képek alapján sokkal nagyobbnak gondoltam.
VálaszTörlésJulcsi, ez gyönyörű.
VálaszTörlésEz megint olyan Julcsis: a kandeláberektől igazán egyedi lett!
VálaszTörlésNagyon tetszik!
Nagyon helyes kis várost építettél!
VálaszTörlésAz infrastruktúrája tökéletes, ám hiányolom a rózsabokrokat! :D
Ilyet én is tanultam! Én Békásmnegyeren.
VálaszTörléshttp://katbo.blogspot.com/2009/07/bekasmegyer-taborozas.html
Annyi ilyen képet megterveztem már azóta fejben, de még egy sem került megvalósításra.
Nagyon klassz lett a Tiéd is!
Ó, ez gyönyörű!
VálaszTörlésCsodaszép ♥
VálaszTörléshmmm...
VálaszTörlésklassz vagy!:)
Ez elképesztően gyönyörű lett! :) Nagyon nagyon tetszik!
VálaszTörlésNagyon nagyon kedves kép, öröm elveszni a kis részletekben! Grat!
VálaszTörlésde szép lett!
VálaszTörlésKöszönöm,nagyon kedvesek vagytok!
VálaszTörlésAz igazság az, hogy nem kedveltem meg ezt a technikát. Az elején kifejezetten féltem, hogy sosem fogom befejezni,mert nem láttam bele, amit kellett. Most már, hogy végleges formát öltött és a kedvenc szineimben pompázik, egészen megkedveltem. Másik azonban nem nagyon fog készülni, azt hiszem.